Jolánka visszafigyel..
Ha valami érdekeset látott, mindíg ilyen tekintettel nézett rám. Amolyan, "menjünk és nézzük meg közelebbről" tekintet volt ez...
Jolánka pihenget..
Nem lehetett kizökkenteni a pihenésből...
A buksija figyelőpózban van..
Ha, más kutyákat látott, csak ült és megvárta, merre megyünk tovább. Ha feléjük, akkor futott játszani. Egy idő után persze, neki is megvoltak a saját haverjai.
Jolánka rám vár.
Megvárta, mire hajlandó voltam továbbmenni. Legalábbis szerinte, mert egyébként mindíg Ő szaladt előre..
Mire Mazsikával összebarátkoztak.
Mazsika senkit nem engedett be a szobába. De Jolánkával valamiért azonnal jóban lettek. Később, Mazsi annyira elfogadta Jolánkát, hogy Néha, mondom csak néha, hajlandó volt vele ennyire összebújni..
Nem volt munkakutya..
De nyáron, minden nap 40-50 percet dolgozott, és dolgoztatott engem is. Én a botokat dobáltam, Ő meg visszahozta a tó közepéről.
Séta után..
A vacsora utáni pihenés, komoly pontja volt az életünknek.
Jolánka megérkezett a szomszédból.
Valószinűleg, minden alkalommal kapott valami finomat.
A pihenés, sosem volt unalmas.
Itthon, kaja után jókat heverészett. De, mikor közelgett a sáta ideje, olyankor már így nézett rám.
Túl lassan sétáltunk...
Ha túlságosan előrement, mindíg megvárt.
Visszajött értem.
Ha nem láttuk egymást egy fél percig, olyankor mindíg visszajött megnézni, hogy merre vagyok.
Valamikor majd elindulunk, ugye?
Jolánka elfogadta, hogy a gazdája szeret egy kicsit ücsörögni a padon. Ha olyankor hozzászóltam, így nézett rám...